Azon töprengtem, hogy lassan lement 16 hét (valójában csak 15, az első csak a szokásos évzáró Balaton Maraton lett volna, de most kivételesen nem jutottam el oda) abból, amit jobb szó hiányában felkészülésnek nevezhetek, de még nem sikerült érdemben arról írnom, hogy akkor ezt így most mégis hogy. Pedig ez egy futósblognál előbb-utóbb elkerülhetetlennek látszik, hát lássuk.

Hogy milyen érzés négy ultrára készülni a tél közepén? Használhatnék most mindenféle jelzőket szinte kiapadhatatlan (…) szótáramból, de az igazság ezzel szemben az, hogy semmi különös. Mivel ilyen igénybevételnek nem tudnék és nem is akarok úgy nekimenni, hogy majdnem teljesen a saját fejem után készülgetek, ezért regisztráltam, így kis levélkében Saci néni jól bevált edzéstervét szépen megkapom háromhetente, szép bontásban, instrukciókkal. Megnézem, kimegyek, lefutom. Vagyishát lefutom a nagy részét. Aztán ennyi. Az instrukciókat mondjuk néha hanyagolom, és csak megmaradok a szikár távolságoknál.

Az is igaz, hogy kicsit beszektásodtam erre a közel húsz hétre, mivel egyrészt eldöntöttem, hogy a futóórát nem használom majd, csak a versenyen (Drezda óta nem volt bekapcsolva, ha veszem hozzá a bátorságot, majd letöltöm az ottani verseny adatait, aztán felrakom a grafikont, remekül lehet látni, mikor, hol és hányszor görcsölt be az a furcsa izom a térdem felett hátul, aminek létezéséről addig nem nagyon tudtam), másrészt bekrepált hűséges takonyzöld iPodom. Szóval úgy néz ki mostanában a futás, hogy semmi technika, semmi zene, csak hosszas önszuggeszció után felvesszük a technikai pólót, a pamutpólót, a dzsekit, Kálmánt (szegénynek ez az utolsó tele, elöregedett), meg egy gatyát a tetejébe, aztán reménykedek, hogy a harmadik ezer végére már megérkezik Endorfin Ernő, az én barátom. Aztán jó sokáig nem hagyom abba. A reménykedést sem.

Mivel most a dzseki miatt kelleténél is több zsebem van, a telefont azért viszem, annak az órája elég tájékozódni. A kiírt távra számolok 6 perces kiliket, így nagyjából tudom, hol tartok, és ha egy picit lassabb lennék, az sem baj, mert Saci néni nagyvonalúsága révén 10 százalékkal lehet kevesebbet futni, ha éppen úgy jön ki. Szoktam néha, azért is, mert a futóóra megléte miatt nagyjából tudom, mennyi az az egyetlen útvonal, amit télen be lehet futni, valóban volt-e 6 perc/km.

Másrészt azért az elmúlt három hét kivételével ez a tél nem állított túl nagy kihívásokat a hideget illetően, legutóbb éppen reklamáltam is emiatt, hát csak szólnom kellett. Mielőtt megérkezett volna az igazi hideg, már egy hetet végighúztam olyan barátságos északi szélben, amitől az életkedvem is elment, nyilván persze leginkább akkor, ha a képembe fújt, de ez sajnos elkerülhetetlen, ráadásul általában hazafelé tette ezt, nagy-nagy örömömre. Az utóbbi két hetet nem kell bemutatni, szerencsére a háromhetes „mikrociklusból”, amit az edzésterv diktál (két hét durva, egy hét lazább(…)) a múlt heti volt a pihenős, így csak 15k-20k-15k-30k volt felírva. El lehet képzelni az azelőtti hetet, meg a fejemen a jeget, mivel közben az erős szél hozta a havat szembe a mínusz 12-ben. Nem mondom, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben egy napalmhengert indítottam volna szembe, ellentél gyanánt. Ilyenkor visszhangzottak füleimben Saci néni szavai: „Jégen nem érdemes futni, viszont porhóban nagyon hasznos és komplex terhelés.” A többi, ami visszhangzott a fülemben, nem tűri a nyomdabiteket. De azért ki lehetett bírni, csak létezik ennél kényelmesebb módja is az önsanyargatásnak. Izé.

Egyébként a folyamatosan emelkedő adagokkal egész jól megbirkóztam, de be kell valljam, a vasárnapi hosszúknál néha közel húsz százalékot is lecsaltam, ami nem sok jóval kecsegtet. De legalább most már tartok ott, hogy ha viszek enni- és innivalót, akkor a 30k-t nem érzem kihívásnak. Viszont többet annál meg nem nagyon próbáltam, pedig pár 35-ös, meg egy negyvenes is lett volna a házi feladat. De hát „A sérülésmentes felkészülés érdekében - többek között - tudjon az ultrafutó is pihenni, néha akár csak egy félórát futni.” Mondjuk fél óra még sosem volt, mostanában másfél a legrövidebb adag.

Azt is érdemes tudni, hogy jelzésértékkel szokott szerepelni némi iramváltás egy-két futásnál a héten, de ezeket jó nagykabát ívben szoktam figyelmen kívül hagyni. Igazából a 6-6:15/k tempó több annál, mint amit diktálni tervezek majd élesben, amikor 6:30-asokkal szeretném angyali nyugalommal, és egy maszkkal ábrázatomon végigszenvedni az egészet, nagyjából 21 órás összidőt produkálva. Ez a cél most reálisnak tűnik, a harmadik nap reggel erről drasztikusan eltérő véleményen leszek, ebben már most egész biztos vagyok. Például arra gondolok majd, hogy kész csoda lesz, ha aznap még el tudok indulni egyáltalán.

A második durva hét végére mindenesetre valóban el lehet fáradni, illetve mivel a cél ugye a „futó ezerméterek megszállott gyűjtése (…) egymásutáni 4 napos terhelésben”, a hét második felére figyelek oda, azt próbálom nem ellazsálni, és mivel a hétfő-szerda pihenő, pont jól jön, hogy keddre már lassan két hónapja 15k van beírva, amit én másfél óra mozgásnak fordítottam le, és vígan focizok helyette. Reméljük, nem ezen fog múlni, de miért is múlna. Igazából egy jobb foci még mindig nagyobb terhelés, mint 15k, de legalábbis másmilyen. Legalább végzek egy kis irammunkát.

A most következő két hét a legestmostmégdurvább az egészben, kíváncsian várom, végig tudom-e csinálni. A miheztartás végett idemásolom az eredeti tervet, aminek döntő többségét muszáj abszolválni, hogy legyen bármi keresnivalóm.


16. hét
02. 14. kedd a tervezett versenysebességnél kb. 10 %-kal gyorsabban 20 km
02. 16. csütörtök 5 km + 10 km lendületesebb + 5 km 20 km
02. 17. péntek könnyen 15 km
02. 18. szombat középső 5 km lendületesebb 15 km
02. 19. vasárnap Hosszúfutás a tervezett versenytempóban 40 km

17. hét
02. 21. kedd 15 km jólesően 15 km
02. 23. csütörtök a tervezett versenysebességnél kb. 10 %-kal gyorsabban 25 km
02. 24. péntek 5 km + 10 km lendületesebb + 5 km 20 km
02. 25. szombat könnyen 15 km
02. 26. vasárnap Tesztfutás - max. a tervezett versenytempóval 40 km


Hát, kedves Olvasó, itt tartok. Most azt gondolom, ha rendesen eszem és hidratálom magam (nem külsőleg) a négy nap alatt, meg nem cseszem el a tempóválasztást, akkor talán, hangsúlyozom, talán beérhetek. Rettenetesen fájni fog, bár lehet, csak akkor, ha nevetek. Milyen kár, hogy szeretek nevetni.