Eljött hát ez is. Holnap elindulok a Balatonra, hogy négy nap alatt lefussak 195 600 métert. A múlt héten sajnos számos, burleszkbe illő pillanat tréfás összjátéka során (pl. a kartörése után trombózist és ezzel vérhígítót kapó nagyapám a gipsz eltávolítása után egy nappal már nem tud megülni a fenekén, beüti és elvágja a kezét, amiből persze a gyógyszer hatása miatt majd fél napig csorog a vér, az órás kötésforgó csak egy vidám töredéke volt annak a napnak, és több szórakoztató nap volt) a keddi foci után egyetlen, vasárnapi 20k jutott. Mondjuk annak a második felét megnyomtam, kicsit kíváncsiságból, kicsit dühből is, így bőven becsúsztam a két óra alá, ami azért nem rossz, főleg, hogy nem a tempóra törekszem már vagy húsz hete.

A mai foci is az állóképesség visszafogott diadala volt, szóval bizakodva várom a szembejövő kihívásokat, mást úgysem nagyon tehetek. Mondjuk amennyi szar a nyakamba szakadt az elmúlt szűk egy évben, kezdem azt érezni, hogy az élet benyújtja a számlát mindazért a jóért, amiért javarészt ugyan megdolgoztam, de nem értékeltem a helyén anno.

Igazából a blog rendszeres olvasótáborának nagyjából fele valamilyen formában jelen lesz. Hivatalos kerékpáros segítőként Doki barátom próbál majd átjuttatni a holtpontokon. Reméljük, kevés ilyen lesz, és még kevesebb olyan, amikor ez fordítva történik :). És szintén szeretettel, valamint lefoglalt szállással várjuk az 1 családot is. Ha bárkinek még kedve támad megnézni, hogy hogyan illesztek hátasállat nemes szervet kellemetlen helyre magamnak, csak tessék (részletes program alant). Majd lesz beszámoló is, igyekszem minden nap kiírni a fájdalmaimat benyomásaimat. Reméljük, sikeresebben fel tudom tölteni, mint tavaly.

Érdeklődőknek programfüzet, térképek.