Sikeresen felültem a nagy futó hullámvasútra megint, mániás szakaszom harmadik hete egész sokáig rettenetesen biztatóan nézett ki, aztán a vége úgy nagyjából elvette az egész heti haladás érzetét. Mondjuk nincs ezzel semmi baj, szombaton legalább megvolt annak a tévképzete, hogy kezdek formába lendülni. No, de lássuk sorjában.

Utaltam rá, hogy kemény hét lesz, ami valójában relatív, mert ennél már csak durvábbak jönnek, ahogy nézegetem a hátralévő 11xhét napot. Igazából ezzel persze nincs semmi baj, plusz a héten még a focit sem kellett beszorítani (sajnos nincs elég csapattárs így a nyár közepén), így azon töprengenem, másfél óra teremfoci melyik napot válthatná ki amúgy.

A heti terv tehát a következő volt:

Mon Rest
Tue 1M jog, then 10 x 400m at mile/5K speed (or 1:45) with 200m (or 1 min) jog recoveries, then 1M jog
Wed 7M easy (approx 70 mins)
Thu 1M jog, then 3M at half-marathon pace (approx 25 mins), then 1M jog
Fri Rest
Sat Parkrun or 35 mins fartlek (approx 4M)
Sun 15M easy (approx 2:30)

A hétfőkkel általában egyáltalán nincs bajom, ez valószínűleg nem okoz akkora meglepetést. A keddek már kapaszkodósabbak, finoman szólva. Ráadásul azért nem árt átgondolni, hogy mit is ír az itiner, mert nem mindegy, hogy a nekem gyakorlatilag full sprint után 1 percet, vagy kétszázat pihenek. Ezek az 1:45 alatt négyszázak (ugye ez egy körnek felel meg az atlétikai pályán) nekem halálosak, főleg a hatodik után, folyamatosan lassultam, bár mindig sikerült két percen belül maradni, de a 7-8-9. bőven 1.50 felett volt, és az első ötnél egy percet pihentem, a második ötnél meg kétszáz métert, mert az mégiscsak több idő lihegni. Rettenetesen kidöglöm ezeken a keddeken, de az elsőhöz képest azért nagyjából sikerült felvennem a tempót. Persze, majd a holnapi 3x2000 után legyen nagy a szám.

Hagytam egyébként, hogy a számok teljesen átvegyék a hatalmat, ha már edzésterv, akkor legyen kínos precizitás, plusz az óra is dolgozzon. Legtöbbször még át is állítom metrikusról angolszászra, jó ki játék számolgatni néha. Szerdán van is rá idő, ezekkel a tízperces mérföldekkel nem tudok mit kezdeni, pont nem jó tempó nekem, nagyon picit gyorsabban szoktam menni, mert megőrjítene...

A csütörtöki etap becsapós, mert nem tűnik soknak, de azért a szűk ötezer az 1:50 alá kalibrált félmaraton tempóval még most az épphogy sikerül kategória. De hát ez volt a cél, ne reklamáljak. Mondjuk péntekre elkezdett sajogni itt-ott térd, talp, meg boka. Érdekes, hogy a Nike talpa még mindig elég jól tompít, ellenben a felsőrészt szét fogom futni, effektíve ez az első cipőm, aminek nem a talpa használódik el hamarabb. Szóval lassan be kell ruházni, szó szerint. Már ha a cipő ruha, ugyebár.

Szombaton a dögmelegben aztán egész nap kertészkedtem, és este azért rátettem a fartleket, ami gyanúsan jól esett, de ez csak arra volt jó, hogy azt érezzem, na, tényleg megmozdulok. Valószínűleg ez mindössze csak a pihenőnapnak volt köszönhető, másnap ugyanis hiába indultam el nyolc előtt, a nagy melegben kilenc óra és 11k után megint kihúzták a sámlit, úgy látszik, sajnos jobban oda kell figyelnem magamra, pihenésre, kajára. Különben azonnal fejreállok. Ez új élmény, öregszem. Vagy régen voltam észbontóan szerencsés, mert mindent kibírtam. Szóval 15 mérföld helyett 13,5k volt, de nem élem meg tragédiaként. Futok tovább, teszem a dolgom.