Eljött hát egy újabb nagy nap, nemsokára nekiveselkedem életem 11. maratonjának. Kedves olvasóim vannak a legjobban tisztában azzal, hogy igencsak rám fér egy új kezdet, mert Valencia óta (azaz az első ötös csomag után) finoman szólva sem sikerült egy értelmeset domborítanom, annál többször szégyent hozni a Kapitány fejére. Most nem igazán tudom, mire számítsak, messze vagyok a 2009-es formától, de vannak mikrojelek, hogy ezeknél a látványos szenvedéseknél talán most azért többet tudok kicsiholni a legújabb fejlesztésű csomagból. Készítettem egy pompás összesítést a 16 hetes felkészülésből, amiből kiderül, hogy közel 550 km tettem meg 53 részletben, ráadásul ezekben nem szerepelnek a focival töltött keddek. Az utóbbi két hétben már nagyon tapering volt, bár tettem hozzá némi Rocky-féle edzésmunkát, az elmúlt hét késő délutánjain felvágtam a téli tüzelőt. Egész biztos vagyok benne, hogy átvert a jóember aki hozta és válogatott, görcsökkel dúsított fát hozott, ami egyrészt dühítő, másrészt jót tesz az erőnlétnek… Kicsit megint kalandos lesz az út, nagyon korán megyek és nagyon későn jövök, kábé annyi vonatozással, hogy annyi idő alatt még az Edinburgh maratont is megjárnám, de sebaj. Drukkoljanak.