Ha nem is annyira észrevétlenül, de a 16 tonna hét fele elrepült. Aztán csak nem sikerült erről sem időben írni, bár igazából a 9. hét amolyan regenerálódóhét, olyan távok voltak beírva az edzéstervembe, amiket ritkán szoktam futni, és nem azért, mert olyan rengeteg lett volna (30 perc tempo session, meg 10-20 perc könnyű futás – mondjuk ez utóbbi azért, mert verseny előtt mindig csak átmozgatás volt, és tegnap papíron egy 10k-s versenyen vettem részt, bruhaha).

A lassítás egyébként óvatosan fogalmazva is rohadtul rám fért, mivel a futóművem gyakorlatilag minden pontja küldött már válságjeleket az elmúlt hetekben. Az Achilleszemről talán már megemlékeztem itt régebben, de amellett, hogy messze ez a legmakacsabb és legfájdalmasabb sérülésem, fájt már mostanában a bokám, igen alaposan az egyik térdem, majd kicsit a másik, és húztam meg a combom foci közben is. Ezek nyilván mind annak a jelei, hogy nem terhelem túl magam egy cseppet sem, hála a jó égnek,´sőt. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a sarkam egy vasárnapi 22k után mondott le arról, hogy nagyon fájjon. Mondtam neki, hogy úgyis én nyerek, hát tessék.

Egyébként az imént néztem végig az elmúlt hetek edzéseit (nem teszek be ide táblázatokat, úgyse érdekel senkit), mivel most megvan minden az órának köszönhetően, elég egyhangú és lassan javuló képet mutat. Mostanában 50-60k-t futok hetente, négy darabban (plusz foci, ami a keddi etapokat helyettesíti még mindig), elég össze-vissza. Mondjuk, ha valaki a szikár időket, távokat nézi, meg az átlagtempóm (majdnem minden futásom 5:50-6:00/km körüli, kivéve a hosszúkat, az picivel lassabb), egész héten ugyanazokat futom, pedig nem, szoktam résztávozni kétfélét is, csak a bemelegítéssel, levezetéssel ezek is nagyjából ugyanannyira jönnek ki.

A hosszúfutások az én nagy nyavalyáim még mindig, hiába ment le 6 kg a kezdetek óta, most is nyögve nyelek és az egyetlen része az edzéstervnek, amivel ha nem is komoly, de gondban vagyok, mióta a 20k-s határt átléptem. Egyszer megállított a meleg nagyon korán, az az én hülyeségem volt, aztán egy-két jobban sikerült hosszú után két hete alig bírtam 23 helyett 20k-t összecsalni (ebben séta is volt…), és legutóbb is csak 22 jött össze, bár ez már egyben és csak 2k-val kevesebb, mint az előírt. Ebből a szempontból a tegnapra időzített 10k-s „verseny” maga volt a felüdülés (a most hétvégi 28k-n meg ráérek akkor aggódni).

Mivel ilyen távon sosem indultam (szervezett keretek közt eddig egyszer futottam hetet, de azt a háromrészes maraton részeként), és nem is akartam itthonról elcsatangolni, kis bemelegítéssel kimentem a gátra, majd belekezdtem a tesztversenybe. Az túlzás, hogy jól esett volna, de nem ment annyira rosszul. Viszonyítási alapom nincs ugyan, de 53:22 nekem nem tűnik annyira rossznak, belekalkulálva, hogy közismerten nem vagyok sprinter, már csak alkatilag sem. Mondjuk, mostanában a hosszabb távok se mennek, szóval befoghatom.

Foglaltam szállást Kassán, bár eljutni egy horror lesz, van egy vonatpár, nem vagyok boldog emiatt. Majd megoldódik. Mivel a Nike napjára egy félmaraton tesztverseny van beírva az edzéstervembe, K2 őszi debütálása mintegy három hét múlva esedékes a nagyfaluban.