Gondolom, kiderült, hogy nem vagyok túl motivált. Legalábbis a blogírásra. Mostanában tényleg kitöltöm a napjaim viszonylag egészét az alvás részen kívül minden mással, és bármennyire is szeretek írni, mire hozzájutnék, nem igazán van kedvem hozzá. Meg négy év alatt nálam ötletesebbek is el tudják pufogtatni egy adott témában azt, amit el lehet. De most szakítottam időt, elvégre mégis mennyire szomorúan néz már ki egy hosszú hetek óta nem frissített futósblog. Pláne ugye, ha közben azért fut az ember.

Márpedig ez megtörténik. Szép lassan formába lendültem, valamennyi időt kihagytam ugyan a maraton után, de aztán rávettem magam, hogy újra nekiveselkedjek a mókáskeréknek, és annyira azért nem volt nehéz. Addictions need fuel, ugyebár. Szerencsére egész a múlt hét végéig nagyon jó futóidőt hozott az ősz, így egy bő hónapja ismét a heti négy futás, egy foci ritmusban „kínzom” magam, három hete pedig elővettem a tavalyi balatoni edzéstervet, és kisebb adjusztálásokkal próbálom azt tartani. Nyilván nem véletlenül.

Egyébként most egy kicsit jobban élvezem, meg a tempóm is jobb, talán lehet köze ahhoz, hogy tíz kilótól csak sikerült megszabadulnom az előző felkészülés során. Ha minden jól és ebben az ütemben halad, márciusra ismét elérem az ideális versenysúlyomat. és a második egyéni indulásom alkalmával egyéni csúcsot tudok dönteni (azt azért lássuk be, komoly limbóteljesítmény lenne a tavalyit alulmúlni, ha a célba érés egyébként sikerül). A kitűzött célom 22 óra 22 perc. Igen-igen, tehát mivel november 30-án lejárt a legkedvezményesebb nevezés, ismét beneveztem a tókörüli értelmetlen mazochizmusra. A rajtszámom megegyezik az Űrgolyhók Elnökének bőröndzár-kombinációjával, ami ugye egyben a Druidia bolygó levegő-pajzsának biztonsági kódja is. Csak némileg redukált formában, hogy könnyebb legyen megjegyezni (123). „Csak egy idióta….”

Ismét regisztráltam a Futanet-es edzéstervere, de idén nem Saci néni írja (vicces volt, hogy az első adagban az általa írt bevezető szöveget meghagyták, de az néhol ellentétben állt a tervvel magával), és a második héten már homlokráncolva fedeztem fel egy laza 35k-s vasárnapi hosszút. Ezután döntöttem mégis inkább a tavalyi terv mellett, mondván azt legutóbb amúgy is csak 75 százalékosan sikerült végigcsinálni, és ha még mindennek a tetejébe könnyebb is leszek, akkor máris Bob lesz a bácsikám. De legalábbis hátha jobban tudok majd járni a napok végén, meg utána.

Szóval már csak alig 15 hét van az egészből vissza, de valami azt súgja, ez életem leghosszabb közel négy hónapja lesz. Addigra be kell fejeznem a doktorimat, le kellene nyelvvizsgáznom ékes német nyelvből, és persze élni is, valahogy. Mondjuk ez az utóbbi amúgy sem ment az utóbbi 2-3 évben, szóval lehet, hogy nem kell erőltetni, és akkor a többi dolog nyugodtan belefér…

Most ilyen 60k körüliek a heti adagok, és tényleg sokkal fittebbnek érzem magam, bár az is igaz, hogy résztávozni, meg egyéb huncutságot nem nagyon szoktam, viszont eddig egy kivételével azt hiszem, mindig 6 perc/km alatt voltam, és ez nem is okozott megerőltetést. Kivéve múlt vasárnap, amikor is bejött az átkozott hideg _és_ az eső, és noha szeretek esőben is futni, meg hidegben is futni, alig fagypont fölött az esőben futni kifejezetten rühellek. Összehoztam valahogy a kiírt távot, de ezen az őszön ilyen szarul még nem esett mozgás, mint most. Szerdán már rendben volt, előkotortam Kálmánt (akire ugyan azt mondtam, hogy a tavalyi lesz az utolsó szezonja, de szerintem tévedtem), felülre meg a szokásos három réteget, így már vidáman ment a mikrociklus pihenőhetében előrehozott 15k.

Kicsit átformáltam a hetem, és ha minden jól megy, a hétvégi futást beváltom egy Mátra-béli túrázásra szombaton, mert jó lenne már egy napig nem látni embert. És aztán kezdek elölről mindent, csak többet és jobban és magasabbra és erősebben…